Yang Banhou (楊班侯), vagy Yang Pan-hou (楊盤厚, 1837–1890) a Yang család T'ai Chi Chuan (Tradicionális Kínai: 楊氏太极拳; pinjin: Yángshì tàijíquán) második generációjának kiváló tanítója volt a Mandzsu Csing-dinasztia (Tradicionális Kínai: 大清; pinjin: Dà qīng; Mandzsu: Daiqing gurun; 1636–1912) alatt. Kollégái között ismert volt haragos természete miatt, és kevés tanítványa volt.
View more
Yang Cheng-fu élete
Yang Cheng-fu élete Yang Chengfu (楊澄甫; 1883–1936), vagy Yang Ch'eng-fu (楊成富), a híres Yang T'ai Chi Chuan család harmadik generációjába született. Chengfu rendszerezte a modern Yang iskola jellemzőit, és elterjesztette azt egész Kínában. Chengfu Yang Jianhou (1839–1917) legfiatalabb fia volt, aki Yang Luchan (1799–1872), a Yang T'ai Chi Chuan alapítójának legfiatalabb fia volt. Chengfu születési neve Zhao-qing (兆清) volt, míg magánéletben Chengfu-ként ismert. Idősebb testvérei Yang Zhao-xiong (1862–1930) (兆熊), vagy Yang Shaohou (楊少侯; magánéletben), és Zhao-yuan (兆元) voltak. Zhao-yuan fiatalon meghalt. Shaohou mind az apjától, mind nagybátyjától, Yang Banhou-tól (1837–1890) tanult. Tanult nagyapjától, Luchan-tól is, amíg tíz éves korában az nagyapja el nem hunyt. Banhouhoz hasonlóan Shaohou híres volt harcos és erőszakos temperamentumáról. Követelőző tanár volt, aki tendált teljes erővel ütni a diákjait. "Nagy Úrnak" hívták, Shaohou jártas volt a küzdelemben. Gyors mozdulatai és gyökerezett testtartása miatt volt ismert. Tanította a Yang T'ai Chi Chuan kis (小架 xiǎo jià) és közepes kereteket (中架 zhōng jià), majd kifejlesztette a saját "kis kör" (小圓圈 xiao yuanquan) stílusát. Ezt a magas és alacsony testtartások jellemzik, kis mozdulatokkal, amelyeket néha lassan, néha hirtelen hajt végre. Valószínűleg Banhou és Luchan által tanult technikák befolyásolták, amelyek a harci alkalmazásra összpontosítottak, és ma kevéssé ismertek. A Yang család harmadik generációjának másik tagja, Banhou fia, Yang Shao-p'eng (楊少鵬; 1872–1930). Ő Chen Xiu Fenggel tanult, Banhou tanítványával, mielőtt iskolát alapított Guangxi-ben (广西) Dél-Kínában, amely Vietnámmal határos területen fekszik. Ott töltötte élete utolsó éveit. Chengfu jellemében apjára hasonlított, és híres volt melegszívűségéről és intelligenciájáról. Sān Zi-nak, azaz "Harmadik Fiúnak" (三子) nevezték. Gyerekkorában nem érdeklődött a harcművészetek iránt. Tizenéves koráig nem kezdett el tanulni t'ai chi chuan-t. Ellentétben idősebb testvérével, Shaohou-val, főként Jianhou-tól tanult, ami elkülönítette t'ai chi chuan stílusukat. Chengfu folyamatosan tanult Jianhou-tól Pekingben. T'ai chi chuan készségeit "gyapjúba rejtett vas tű"-höz hasonlították. Testvére, Shaohou és társai, mint Wu Jianquan (1870–1942) (吳鑑泉) (a Wu T'ai Chi Chuan alapítója) és Sun Lutang (1860–1933) (孫錄堂) (a Sun T'ai Chi Chuan alapítója), együtt tanítottak a pekingi Testi Kultúra Kutatóintézetben 1914-től 1928-ig. Amikor apja, Jianhou 1917-ben elhunyt, Chengfu dél- és kelet-kínai városokban utazott. Olyan városokban tanított, mint Sanghaj, Guangzhou, Wuhan, Hankou, Nanjing és Hangzhou. Utazásai a t'ai chi chuan terjedésének harmadik, modern fázisát kezdték el, és egybeestek a Május Negyedik Mozgalom utáni időszakkal, ami egy kínai antii-imperialista, kulturális és politikai mozgalom volt, amely a 1919. május 4-i pekingi diáktüntetésekből származott. A fiatal kínai értelmiségiek újraértékelték a kínai hagyományokat, beszéltek az "ön-erősítésről", és magukénak tekintették a harcművészeteket. Chengfu írt is a kínai emberek megerősítésének szükségességéről a japán imperializmus és a nyugati modernizációs módszerek ellen. 1925-ben Cheng Fu kiadta "A T'ai Chi Chuan Művészetét" című könyvét, saját valós fotóival. 1931-ben "A T'ai Chi Chuan Alkalmazásai" címmel frissített képeket használva adta ki. 1928-ban meghívták, hogy szolgálja a Nankingi Központi Guo Shu Akadémia Wudang szekciójának élén, majd később a Zhejiang Tartományi Guo Shu Akadémiájának Hangzhou-i részlegének. 1930-ban Cheng Fu Sanghaiba költözött, ahol kiadta "A Tai Chi Chuan Teljes Elméletét és Elméletét" című könyvét. 1932-ben a Kuomintang (Kínai Nemzeti) tábornokai, Chen Jitang (1890–1954) (陳濟棠) és Li Zongren (1890–1969) (李宗仁) meghívták Guangzhouba tanítani. Két évig tanított, majd visszatért Sanghaiba. Yang Chengfu dél-kínai utazásai során fokozatosan elmozdult a t'ai chi chuan harci aspektusától az egészségügyi aspektusához. Amikor Chengfu először érkezett Sanghaiba, meghívták a "Puha Ököl" Társaságba, ahol bemutatta a "Különálló Sarokrúgást", amely nagy erejű hangot generált. Később lassú és egyenletes mozgásra változtatta a rúgást. A "Ököl a Gégebe" eredetileg nagy erőt mutatott a szállítás utolsó pillanatában, de ezt lassú és egyenletes mozgássá alakították át. Chengfu stílusának módszere fokozatosan lassú és folyamatos mozgásokká alakult át szünetek nélkül. Chengfu nagy testalkatú ember volt, és rendkívüli toló képességgel rendelkezett, amely nem támaszkodott li (力; erő) erejére. Érzékenysége rendkívül éles és agilis volt. Amikor ereje megnyilvánult, pontos volt. Villámgyors sebessége és rövid ütési távolsága miatt képes volt egy embert több méterre dobni veszély nélkül. Néhány Chengfu diákja azt mondta, hogy a tolás érzése felvillanyozó és kényelmes volt. Bár a t'ai chi chuan lágy és gyengédnek tűnt kifelé, belül kemény volt, mint az acél. Egy történet, amely szerint egy darab gyapot bemutatta Chengfu harci képességeit, továbbra is kering a harcművészeti körökben Guangzhou városánál, Guangdong tartomány fővárosában, Dél-Kínában. Ez egy terjedelmes kikötőváros a Hólyagfolyónak északnyugatra Hongkongtól. 1932-ben Chengfu és tanítványa, Fu Zhongwen (1903–1994) (傅鈡文), délre, Guangzhouba utaztak. Zhongwen később saját jogon elismert t'ai chi chuan mester lett. Kilenc éves korától kezdve Chengfu tanítványa volt. Ahogy Zhongwen nőtt, csatlakozott Chengfuval Kína körutazásain. Miközben Chengfu tanított, Zhongwen bemutatott. Zhongwen gyakran elfogadott kihívásokat más harcművészekkel szemben, és sosem hagyta figyelmen kívül Chengfu becsületét. Egy nap egy harcművészeti tanár, Liu és tanítványai ellátogattak Chengfu rezidenciájára. Megfigyelve a módot, ahogyan Liu öltözött és viselkedett, Chengfu észlelte, hogy Liu rendkívüli harci tehetséggel rendelkezik. Mikor találkozott Chengfuval, Liu jobb öklét bal tenyerébe nyomta és üdvözölte: "Jól ismert, hogy a t'ai chi chuan képességei kiválóak, és három generáción keresztül a ti családotoknak nincsenek riválisai. Kifejezetten azért jöttem ide, hogy megnézzem a képességeiteket." Chengfu rájött, hogy Liu kihívásra szólítja őt párbajra, és ez elkerülhetetlen. Hirtelen azonban eszébe jutott egy ötlet, hogy elkerülje a harcot, de tartsa meg a Wulin (武林), a harci világ törvényeit. Utasította Zhongwent, hogy hozzon egy egy láb hosszú pamutfonalat. Zhongwent meglepte, mert a pamutfonalatot akkoriban csak a Yang stílus belső tanítványai között használták edzőeszközként. Soha nem mutatták be az idegeneknek. Chengfu bemelegített a "Madár Foga Fogása" és a "Felhő Kezek" bemutatásával. Ezután a pamutfonalatot ujjai közé vette, és megkérdezte: "Ki rendelkezik ezer font erejével, hogy ketté tudja tépni ezt a pamutfonalatot?" Hallva ezt, Liu gúnyosan felnevetett, és elküldte saját tanítványát a kihívásra. Liu tanítványa megragadta a pamutfonal másik végét, és megkérdezte: "Mikor kezdjük?" Chengfu válaszolt: "Teljesen tőled függ." Liu tanítványa erősen húzta a pamutfonalatot. Chengfu minden mozdulatához igazodott. Hirtelen Liu tanítványa megfordította a mozgás irányát, azonban Chengfu késedelem nélkül ugyanúgy mozgott. Ez így folytatódott néhány körön keresztül, Liu tanítványa nem volt képes kettétépni a fonalatot. Miközben a fonalatot húzták, az egyenes maradt, bármely irányba is gyakorolták a erőt. Liu látta, mi történik, és elmondta tanítványának, hogy lépjen hátra. Miután Liu elvégezte a bemelegítést, az levegőbe ugrott, és több tornádó rúgást végzett. Azonnal utána Chengfu felé ugrott, és megragadta a fonál másik végét. Chengfu ugyanolyan gyorsan mozgott. Késedelem nélkül Liu visszaugrott visszavonulásba, miközben megpróbálta megtörni a fonalat. Chengfu követte Liut, megakadályozva, hogy a fonál megszakadjon. Liu aztán előre lőtt, mint egy nyíl, majd jobbra-balra pattogott, minden irányban mozogva. Ennek a mozgászűrzavarnak közepette sem Liu, sem Chengfu nem érintkezett egymással. Ahogyan mozogtak, olyan volt, mint egy sárkánylámpás, amely éjjel mozog. A nézők lenyűgözve voltak Chengfu képességeitől. A fonál egész idő alatt érintetlen és egyenes maradt. Hosszú küzdelem után, amikor Liu teljesen kifulladt és izzadt volt, Chengfu nyugodt és pihent volt, minden fáradtság jele nélkül. Amikor a küzdelem véget ért, Liu rájött, hogy Chengfu képességei rendkívüliek, és bankettet rendezett Chengfu tiszteletére. Azon a napon Liu jó barátokká vált Chengfuval. Ugyanúgy, ahogy Chengfu nagyapja és apja tette azt előtte, Chengfu is kifejlesztette a Dōngjìn (東進; energia megértése) és a Tǐngjìn (挺進; energia hallgatása) képességeit kiemelkedő mértékben. Chengfu képes volt minden ellenfél mozdulatához igazodni és visszalépni anélkül, hogy energia fogyott volna. A küzdelem tovább erősítette Chengfu hírnevét, amiért humanista és nagymester volt. Chengfu a t'ai chi chuant "nagy erővel rejtve a gyengéd mozdulatokban, mint egy vas kéz bársonykes ztyűben vagy egy tű a pamutban" jellemezte. Hangsúlyozta tanítványainak, hogy tartsák meg a "lazítást" és "kerekességet" mozdulataikban, amelyek lágyak, rugalmasak, egyenletesek és összhangban vannak a gondolataikkal. Chengfu "kiegyenesítette" az általa tanult középső méretű keretet (中架 zhōng jià) a Yang T'ai Chi Chuanban, majd később nagy keretet (大架 dà jià) fejlesztett ki. Chengfu későbbi éveiben kifejlesztett nagy keret pózai nyitottak és nagyítottak, egyszerűek és egyenesek voltak. Széles lépésű mozgásokat használtak és nagy kör alakú kar mozgásokat. A pózok szerkezete mindössze tömör és pontos, hangsúlyt fektetve a testtartás fenntartására a mozgás során. A mozgások lágyak és folyékonyak voltak, és egyenletes tempóban hajtódtak végre. A keménység és a lágyaság, a könnyedség és a nehézség jellemzői integrálódtak. Ezek a jellemzők teszik a nagy keretet a modern Yang T'ai Chi Chuan képviselő általános formájává. A nagy keretet magas, közepes vagy alacsony testhelyzetben gyakorolhatják. A nehézségi fokozat így a személy igényeinek és fizikai állapotának megfelelően állítható be. A forma megőrzi a támadás és védekezés harcművészetének aspektusait, és alkalmas a test felépítésére, az egészség fokozására és a betegség gyógyítására is. Ez a egészséget elősegítő tulajdonság tette a Yang T'ai Chi Chuan-t a mai világban a legelterjedtebb stílussá. Chengfu korán, 1936-ban, 53 éves korában elhunyt. A t'ai chi gyakorló és orvos, Mei Ying Sheng (梅应生), aki Fu Zhongwen közvetlen tanítványa volt, könyvében, a "Taijiquan és a hosszú élet" címűben rögzítette Zhongwen által mondottakat: "Miután tanárom (Yang Chengfu) dél-Kínába érkezett, hasmenéssel és hányással küzdött a víz és környezet szennyezettsége miatt. Nem sokáig volt infúzióra kötve, mielőtt elhunyt volna." A nyugati stílusú orvoslás képességei és technológiája az 1930-as években Kínában igen alacsony volt, ezért még egy kisebb betegség kezelése is hatalmas nehézség volt Kína sok területén. Yang Cheng Fu: "Fordulj és üss ököllel, majd vidd el a tigrist a hegyre" pózok Chengfu számos tanítványa és tanítványainak tanítványai továbbadta a Yang T'ai Chi Chuan-t az egész világon. Chengfu tanítványai közé tartoztak híres mesterek, mint például Tung Ying-chieh (董英杰) (1898–1961), Chen Weiming (陈微明) (1881–1958), Fu Zhongwen, Li Yaxuan (李雅轩) (1894–1976) és Cheng Man-ch'ing (郑曼青) (1902–1975). Mindannyian csoportokat alapítottak, amelyek ma is tanítják a t'ai chit. Ying-chieh híres volt életében azért, hogy legyőzött külföldi ökölvívókat nyilvános kihívó mérkőzéseken, és ő volt Chengfu fő asszisztens instruktora. Weiming tanár és tudós volt, aki könyveket írt, amelyek befolyásosak maradtak, és fontos referenciaként szolgálnak a t'ai chi chuanról a 20. század elején. Zhongwenről fentebb már szó volt. Yaxuan volt az, aki a Yang stílusú T'ai Chi Chuan-t tanította Kínában több ezer embernek. Man-ch'ing a legismertebb Kínaon kívül. Chengfu halála után lerövidítette és leegyszerűsítette a formákat, amelyeket megtanult, hogy hozzáférhetőbbé tegye őket több tanítvány számára. Bár a módosításai a legtöbb iskolában vitatottak, és nem fogadja el a Yang család, ő az első kínai mesterek egyike, aki t'ai chi chuant tanított a nyugaton. Chengfu fiai folytatták apjuk tanításait. Első fia, Yang Zhenming (杨振铭) (1910–1985), Hongkongban vezette be a Yang T'ai Chi Chuan-t. Második fia, Yang Zhenji (楊振基) (született 1921), a jelenlegi vezetője Chengfu családjának. Harmadik fia, Yang Zhenduo (楊振鐸) (született 1926), Szanhszi tartományban él, és a mai napig a legelőkelőbb Yang T'ai Chi Chuan családi tanár. Negyedik fia, Yang Zhenduo (楊振國) (született 1928), Handan városban, Hébei tartományban él.
Chi Qing-sheng – négy uncia eltérít ezer fontot
View more
GU LI SHENG életrajza részletesebben
View more
Riport Sifu LIANG DE HUA-val
View more