Yang Lu Chan (1799-1872), akit Yang Fukui néven is ismertek, a mai napig a világ legnépszerűbb tai chi stílusának megalapítójaként tisztelik. Rendkívüli harcművészeti képességei és tanítási módszerei révén olyan örökséget hagyott hátra, amely az évszázadok során milliók életét gazdagította. Ez a tanulmány Yang mester életét, legendás képességeit és azt a felbecsülhetetlen hatást vizsgálja, amelyet a harcművészetek világára gyakorolt. Gyermekkora és korai évei Yang Lu Chan 1799-ben született Guangping járásban, Yongnian megyében, Hebei tartományban, egy szegény földműves családban​​​. Gyermekkorától kezdve elkísérte apját a földekre dolgozni, fiatalemberként pedig különféle ideiglenes munkákat vállalt​​​. Már korán megmutatkozott érdeklődése a harcművészetek iránt, és alapszinten elsajátította a Changquan (Hosszú Ököl) stílust​​​. Sorsfordító pillanat volt életében, amikor a Tai He Tang nevű helyi gyógyszertárban dolgozott, amelyet a Chen faluból származó Chen De Hu vezetett​​​. Egy nap tanúja volt, ahogy a gyógyszertár egyik alkalmazottja egy számára ismeretlen harcművészeti stílussal könnyedén legyőzött néhány bajkeverőt​​​. Ez az esemény annyira lenyűgözte, hogy elhatározta: megtanulja ezt a különleges harcművészetet. A tanulás útján Yang megkérte Chen De Hu-t, hogy tanítsa meg erre a harcművészeti stílusra. Chen, látva Yang őszinte szándékát és lelkesedését, a Chen faluba küldte őt Henan tartományba, hogy az ottani 14. generációs mestertől, Chen Changxingtől tanuljon​​​​. A Chen faluba érkezés utáni időszakról több, egymástól kissé eltérő történet maradt fenn: Az egyik változat szerint, mivel Yang nem tartozott a Chen családhoz, kezdetben nem részesült teljes értékű oktatásban​​. Egy éjjel azonban a "Hen" és "Ha" hangokra ébredt, melyek a távolból hallatszottak. Követve a hangokat, egy régi épület törött falán keresztül megfigyelte, ahogy a Chen család tagjai titokban gyakorolnak​​. Ettől kezdve éjszakánként rendszeresen kiosont, hogy figyelje őket, majd a látottakat titokban gyakorolta. Egy nap Chen mester arra utasította, hogy sparringoljon a többi tanítvánnyal, és meglepetésére Yang mindegyiküket legyőzte. Ettől kezdve Chen mester a többiekkel egyenrangú tanítványként kezelte​​. Más források szerint Chen mester felismerte Yang kivételes tehetségét, és úgy döntött, hogy befogadja tanítványának, annak ellenére, hogy nem tartozott a családhoz​​​. Yang összesen 18 évet töltött Chen mester keze alatt, tökéletesítve tai chi tudását​​. Harcművészeti pályafutása "Yang, a Legyőzhetetlen" Miután befejezte tanulmányait a Chen faluban, Yang Lu Chan visszatért szülővárosába, majd később Pekingbe költözött, ahol tovább finomította harcművészeti képességeit​​​. A fővárosban hamarosan hírnevet szerzett kiemelkedő képességeivel. Számos kihívóval küzdött meg és soha nem szenvedett vereséget, miközben sosem okozott komoly sérülést ellenfeleinek​​. Kivételes harcművészeti tudása miatt kapta a "Yang Wudi" (Yang, a Legyőzhetetlen) nevet​​. Hírneve olyan mértékben növekedett, hogy nyolc mandzsu herceg is felkérte, hogy tanítsa őket, ami a "Nyolc Úr" becenevet is meghozta számára3. Duan herceg házában is tanított, ahol számos bokszmester és birkózó dolgozott, akik közül többen is próbára akarták tenni Yang képességeit​​. Legendás anekdóták Yang Lu Chan körül számos legenda és anekdota keletkezett, amelyek kivételes harcművészeti képességeit illusztrálják: Egy alkalommal egy híres bokszmester ragaszkodott ahhoz, hogy megmérkőzzenek. Azt javasolta, hogy két széken ülve feszítsék egymásnak jobb öklüket. A verseny során a bokszmester hamarosan izzadni kezdett, széke recsegett-ropogott, mintha össze akarna dőlni, míg Yang nyugodt és higgadt maradt​​. Egy másik történet szerint egy Chang nevű gazdag ember meghívta Yang-ot, hogy mutassa be művészetét. Chang kezdetben alábecsülte Yangot kis termete miatt, és egyszerű vacsorát szolgáltatott fel neki. Később megkérdezte, hogy a tai chi lágy mozdulatai valóban alkalmasak-e emberek legyőzésére. Yang azt válaszolta, hogy csak háromféle embert nem tud legyőzni: a réz-, a vas- és a faembereket. Chang behívatta legjobb testőrét, aki agresszíven támadta meg Yangot, de ő minimális erőfeszítéssel hárította a támadást, demonstrálva a "négy uncia eltérít ezer fontot" elvét​​. Egy másik figyelemreméltó történet szerint Yang egyszer meditáció közben egy szerzetes közeledett hozzá és figyelmeztetés nélkül megütötte. Yang könnyedén hárította a támadást. A szerzetes ámulatában beszélgetésbe elegyedett vele a művészetéről. Yang az energia feletti uralmát demonstrálva megfogott egy fecskét repülés közben, és úgy tartotta a kezében, hogy a madár hiába csapkodott szárnyaival, nem tudott szabadulni3. A Yang stílusú Tai Chi megteremtése A stílus jellemzői Yang Lu Chan a Chen stílusú tai chi alapján fejlesztette ki saját, egyedi stílusát. A Yang stílusú tai chi-t általában lassú tempójú és nagy kiterjedésű mozdulatok jellemzik​​. Yang lágyabbá tette a Chen stílus mozdulatait, hangsúlyozva az egészségi és önvédelmi aspektusokat3. A Yang mester által létrehozott forma magas, közepes és alacsony állásban is gyakorolható, így a nehézségi szint a gyakorló képességeinek megfelelően alakítható​​. A formában megtalálhatók mind a támadás, mind a védekezés technikái, emellett kiválóan alkalmas a test megerősítésére, az egészség fejlesztésére és betegségek gyógyítására​​. Filozófiai alapok A tai chi filozófiai gyökerei a taoizmusban találhatók​.​ A természet áramlásával összhangban, a tai chi alapelve a yin és yang, a két ellentétes erő kölcsönhatása​​. A "wu wei" (nem-cselekvés vagy erőfeszítés nélküli cselekvés) taoista elve központi szerepet játszik a Yang stílusú tai chi-ban​.​ Ez az elv nem tétlenséget jelent, hanem a dolgok természetes folyásának elfogadását, és csak akkor történő beavatkozást, amikor az valóban szükséges, anélkül, hogy túlzott erőfeszítést tennénk vagy túlterhelnénk magunkat​​. Ez a megközelítés nemcsak a harcművészetben, hanem az életben általában is hasznosnak bizonyult, segítve a stressz és szorongás csökkentését, miközben növeli az általános elégedettséget és jólétet​​. Örökség és hatás Családi hagyaték Yang Lu Chan három fiának adta tovább tudását: Yang Qi, Yang Yu és Yang Jian (más források szerint Yang Ban-Hou és Yang Jian-Hou)​​​. Unokája, Yang Cheng-Fu jelentős szerepet játszott a Yang stílusú tai chi fejlesztésében és népszerűsítésében, ő véglegesítette a 108 lépésből álló Yang stílusú formagyakorlatot​​. Tanítványok és hatás Yang Lu Chan legkiemelkedőbb tanítványai között találjuk fiait, Yang Banhou-t és Yang Jianhou-t, valamint Wu Yuxiang-ot és Wu Quanyou-t​​. Tanításai révén a Yang stílusú tai chi vált a világon legelterjedtebb tai chi stílussá​​​. A Yang család tagjai nemzedékeken át fáradoztak a tai chi kutatásán, csiszolásán, fejlesztésén és terjesztésén, beleértve Yang Lu Chan fiait, unokáit és dédunokáit​​. Ennek eredményeként a Yang stílus egy elegáns, gondosan felépített, lazán áramló művészetté vált, miközben megőrizte harci értékét is​​. Ma emberek tízmilliói gyakorolják a Yang stílusú tai chi-t világszerte, elősegítve annak terjedését a bolygó minden táján​​. A stílus jelentősen hozzájárul az emberiség jólétéhez és egészségéhez, egyesítve a harci hatékonyságot az egészségmegőrző előnyökkel. Kulturális jelentőség és modern alkalmazások A tai chi egészségügyi hatásai Napjainkban a tudományos kutatások is alátámasztják a tai chi gyakorlásának számos jótékony hatását. A rendszeres gyakorlás segíthet csökkenteni a stresszt és a szorongást, miközben növeli az általános elégedettséget és jólétet​​. A tai chi az idősek körében is népszerű, hiszen segít megőrizni az egyensúlyt, javítja a mozgáskoordinációt és csökkenti az elesés kockázatát. Globális elterjedés A Yang stílusú tai chi napjainkra a világ minden táján megtalálható. Kína határain túl is elterjedt, és ma már számtalan iskola és oktató tanítja ezt a stílust Európában, Amerikában, Ausztráliában és a világ minden táján. A Yang stílusú tai chi univerzális népszerűségét részben annak köszönheti, hogy mindenki számára elérhető és gyakorolható, kortól, nemtől és fizikai állapottól függetlenül. Yang Lu Chan élete példaértékű. Szegény paraszti sorból emelkedett a kínai harcművészetek egyik legmeghatározóbb alakjává. Kitartó munkával és alázattal tanult, majd fejlesztette ki saját stílusát, amely ma a világ legnépszerűbb tai chi formája. Legendás képességei és tanításai révén örökséget hagyott, amely továbbra is inspirálja a harcművészek és egészségtudatos emberek millióit világszerte. A Yang stílusú tai chi nemcsak egy harcművészet, hanem életfilozófia is, amely a test, az elme és a lélek harmóniáját hangsúlyozza. Ez teszi Yang Lu Chan örökségét időtállóvá és egyetemesen értékessé az emberiség számára. Ahogy a modern világ egyre stresszesebbé válik, Yang Lu Chan tanításai és a tai chi gyakorlása még inkább relevánsabbá válik, mint valaha. Anekdóták Yang Luchan életéről szóló anekdoták és legendák Yang Luchan, a Yang-stílusú tai chi megalapítója életét számos anekdota és legenda övezi, amelyek harcművészeti tudását, szerénységét és különleges személyiségét illusztrálják. Az alábbiakban a legismertebb történetekből válogattunk: A titkos tanulás legendája Yang Luchan a Chen család falujában tanult, ahol eleinte nem engedték be a családi titkokba. Egy éjszaka azonban furcsa hangokra ébredt, és titokban megfigyelte, ahogy Chen Changxing mester speciális technikákat tanít a családtagoknak. Yang rendszeresen visszajárt, hogy titokban figyelje és gyakorolja a látottakat. Egy idő után Chen mester felismerte Yang tehetségét, és hivatalosan is tanítványává fogadta, majd a legjobb tanítványává vált. A gazdag Chang házában Pekingben egy Chang nevű gazdag ember meghívta Yangot, hogy mutassa be tudását. Chang lenézte Yangot alacsony termete és egyszerű öltözéke miatt, és szegényes vacsorával kínálta. Amikor Chang kételkedett abban, hogy a tai chi valóban harcművészet-e, Yang azt mondta, csak háromféle embert nem tud legyőzni: a réz-, a vas- és a faembereket. Chang legjobb testőre, Liu, megtámadta Yangot, aki egy egyszerű technikával messzire repítette őt. Ezután Chang bocsánatot kért, és fényűző lakomát rendezett Yang tiszteletére. A székes párbaj a hercegi házban A Duan herceg házában egy híres bokszmester kihívta Yangot, hogy derítsék ki, ki az erősebb. Két székre ültek, és jobb öklüket egymásnak feszítették. A bokszmester hamarosan izzadni kezdett, széke recsegett, míg Yang nyugodt és mozdulatlan maradt. Végül Yang szerényen csak annyit mondott: "A mester tudása kiváló, csak a széke nem olyan stabil, mint az enyém." A bokszmester ezután mindig elismeréssel beszélt Yangról. A buddhista szerzetes esete Egy alkalommal egy buddhista szerzetes látogatta meg Yangot, és váratlanul megtámadta. Yang egyetlen mozdulattal legyőzte a szerzetest, aki bocsánatot kért, bemutatkozott, majd érdeklődött Yang művészetének titkairól. A gyárbeli összetűzés Amikor Yang egy szójaszósz- és savanyúsággyárban dolgozott, a munkásokat egy rivális gyár emberei megtámadták. A legenda szerint Yang egyedül, pipázva verte vissza a húsz támadót, ami tovább növelte hírnevét, és ettől kezdve a gyárban dolgozó őrök és barátok is tőle tanultak. A tóparti incidens Egyszer két harcművész megpróbálta a tóba lökni Yangot, hogy lejárassák. Yang azonban egyetlen mozdulattal mindkettőjüket a vízbe repítette, miközben ő maga szárazon maradt. Ezután tréfásan megjegyezte, hogy ha szárazföldön lettek volna, még keményebben bánt volna velük. Ezek az anekdoták – bár részben legendásak – jól szemléltetik Yang Luchan harcművészeti tudását, szerénységét, humorát és azt a tiszteletet, amelyet kortársai és tanítványai körében kivívott.

View more

Yang Jian-Hou (más írásmóddal Yang Jianhou, 杨健侯) a Yang-stílusú tai chi második generációjának kiemelkedő mestere, Yang Lu Chan (a stílusalapító) harmadik fia volt. Testvére, Yang Ban-Hou, szintén híres harcművész volt, míg fiai, Yang Shaohou és Yang Chengfu a következő generáció meghatározó alakjai lettek​​​​. Életrajz és családi háttér 1839-ben született Hebei tartományban, Yongnian járásban, a Yang család harmadik fiaként​​​. Már gyermekkorától apja, Yang Lu Chan szigorú irányítása alatt kezdte a tai chi tanulását, amelyet testvére, Yang Ban-Hou mellett folytatott​​​. A kemény edzések gyakran annyira megterhelték, hogy többször is megpróbált elszökni, de kitartása révén végül kiváló harcművésszé vált​​. Fiai: Yang Shaohou (1862–1930), Yang Chengfu (1883–1936), valamint Yang Zhaoyuan​​​. Harcművészete és tudása Yang Jian-Hou a Yang-stílus „középső keretét” (zhong jia, középső stílus) dolgozta ki, mely átmenetet képez apja „régi stílusa” és fia, Yang Chengfu „nagy kerete” között​​​. Mesteri szinten művelte a pusztakezes formát, valamint a kard (jian), szablya (dao), lándzsa (qiang) és egyéb fegyverek használatát is​​​. Különösen híres volt kardtechnikájáról, amelyben a lágyságot és a keménységet ötvözte​​. Egyedülálló képessége volt, hogy egyszerre három-négy kis ólomsörétet (pellet) is el tudott hajítani, amelyek mindegyike különböző madarat talált el a levegőben – ezért hívták „a biztos kezű mesternek” is​​. Hatása és öröksége Yang Jian-Hou tanításai révén a Yang-stílus tovább fejlődött, és a „középső keret” révén hidat képezett a hagyományos, harciasabb és a későbbi, egészségmegőrzőbb irányzatok között​​​. Fiai, Yang Shaohou és Yang Chengfu, valamint tanítványai révén a Yang-stílusú tai chi világszerte elterjedt​​​. Hozzájárult a tai chi Chuan elméleti és gyakorlati fejlődéséhez, a mozdulatok letisztultabbá, áramlóbbá és mindenki számára tanulhatóvá váltak​​​​. Személyisége és filozófiája Megközelíthető, türelmes, kedves és tisztelettudó emberként tartották számon, aki nagy hangsúlyt fektetett a tanítványok képzésére és a tudás önzetlen továbbadására​​. Személyisége tükrözte apja szerénységét és kitartását, és mindig arra törekedett, hogy a tai chi valódi szellemiségét megőrizze​​. Anekdoták és legendák A kitartás próbája: Gyermekkorában a szigorú edzések miatt többször is megpróbált elszökni otthonról, de apja visszahívta, és végül kitartása révén vált mesterré​​. A „biztos kezű” pellet-dobó: Híres volt arról, hogy képes volt egyszerre három-négy ólomsörétet úgy eldobni, hogy mindegyik más-más madarat talált el a levegőben – ezzel bizonyítva koncentrációját, precizitását és különleges képességeit​​. A kardmester: Kardtechnikáját úgy jellemezték, hogy abban a lágyság és a keménység tökéletesen egyesült, mozdulatai egyszerre voltak elegánsak és hatékonyak​​​. Yang Jian-Hou a Yang-stílusú tai chi egyik legfontosabb alakja, aki a családi örökséget továbbfejlesztve a harci és egészségmegőrző aspektusokat egyaránt ötvözte művészetében. Kiemelkedő tanítói és technikai képességei, valamint szerény, türelmes személyisége révén jelentős hatást gyakorolt a tai chi fejlődésére és világszintű elterjedésére

Életrajz Születési név: Yang Zhao Xiong (楊兆熊) Egyéb nevei: Yang Meng Xiang (杨梦祥), Yang Shao-Hou (楊少侯) Született: 1862, Yongnian, Hebei, Kína Elhunyt: 1930, Nanjing, Kína Yang Shao-Hou a Yang-stílusú tai chi harmadik generációjának kiemelkedő mestere, Yang Jian-Hou legidősebb fia, Yang Chengfu bátyja. Már 7 éves korától tanult tai chit apjától, nagybátyjától (Yang Ban-Hou) – aki formálisan örökbe is fogadta –, valamint nagyapjától, a stílusalapító Yang Lu Chantól​.​​ Felnőttként a „Shao-Hou” nevet vette fel, amely egyszerre jelent „ifjú nemest” és utal a családi hagyományra, tiszteletből apja és nagybátyja iránt​​. Harcművészete és tanítási stílusa Stílus: Yang-stílusú tai chi „kis keret” (xiaojia, small frame) Jellemzők: Kompakt, gyors, harcias, alkalmazás-orientált mozdulatok, magas szintű érzékenység, gyors energia-kibocsátás (fa-jin), bonyolult technikák, amelyek között nincs szünet, így az ellenfélnek nincs ideje reagálni​​​ Tanítás: Rendkívül szigorú, következetes és kemény tanár volt, aki csak a legkitartóbb, legerősebb tanítványokat fogadta el. Gyakran kényszerítette tanítványait, hogy alacsony állásban, asztalok alatt gyakoroljanak, és ritkán magyarázott, inkább példát mutatott​​​ Híres becenevei: „Nagy Tanár” (大先生, dà xiānshēng), „Ezerkezű Guanyin” (千手觀音, Qiānshǒu Guānyīn) – utóbbi a lökő kezek technikájának gyorsaságára utal, nem a könyörületességére​​ Hatása és öröksége A Yang-stílusú tai chi két fő irányzata közül a „kis keretet” (xiaojia) tökéletesítette, míg öccse, Yang Chengfu a „nagy keretet” (dajia) tette világszerte ismertté​​ Yang Shao-Hou a „kis keretet” csak haladó tanítványoknak, szűk körben adta tovább, ezért ez a vonal kevésbé elterjedt, de harci szempontból rendkívül magas szintű​​​ Tanított a Beiping (Peking) Sportkutató Intézetben, de inkább privát tanítványokat képzett, nem szerette a tömeges oktatást​​ Gyógyítással is foglalkozott, a családi gyógynövény-recepteket és a tai chi gyakorlását kombinálta​​. Anekdoták, legendák Fenyegető jelenlét: Családi hagyomány szerint „szemeiből villámok szóródtak minden irányba, tekintete fenyegető volt, gyakran gúnyosan nevetett, és a ‘Heng!’ és ‘Ha!’ hangokat hallatta, ami még félelmetesebbé tette”​​. Kíméletlen tanítás: Ha tanítványai nem voltak elég gyorsak vagy pontosak, gyakran azonnal, teljes erőből támadott rájuk a lökő kezek gyakorlásakor, így csak a legkitartóbbak maradtak mellette​​. Asztal alatti gyakorlás: Tanítványait gyakran kényszerítette, hogy asztalok alatt, nagyon alacsony állásban gyakorolják a formát, ezzel fejlesztve állóképességüket és rugalmasságukat​​. Orvosi sikerek: Egy alkalommal egy városi tisztviselőt gyógyított meg májbetegségből családi gyógynövények és tai chi kombinációjával. Ezután a város 200 lakója akart tőle tanulni, de végül csak a tisztviselőt fogadta el tanítványának​​. Utolsó évei és halála: Idős korára magányos, szegényes körülmények közé került, és 1930-ban Nanjingban, valószínűleg öngyilkosságot követett el. Testvérével, Yang Chengfuval együtt később hazaszállították szülővárosukba​​. Yang Shao-Hou a Yang-stílusú tai chi egyik legnagyobb harcművésze volt, aki a „kis keret” harci alkalmazásait tökéletesítette, és tanításával a családi örökség egyik legkeményebb, legautentikusabb ágát vitte tovább. Szigorú, harcos szellemisége, legendás technikai tudása és szűk körben továbbadott tanításai révén a kínai harcművészetek történetének kiemelkedő alakja maradt​​​​.

Yang Chengfu (楊澄甫; 1883–1936), más néven Yang Ch'eng-fu (楊成富), a híres Yang család harmadik generációjához tartozott, amely a Tai Chi Chuan (太極拳) művészetéről vált ismertté. Ő rendszerezte a modern Yang stílus főbb jellemzőit, és jelentős szerepet játszott annak elterjesztésében egész Kínában. Yang Chengfu apja Yang Jianhou (楊健侯; 1839–1917) volt, aki maga is Yang Luchan (楊露禪; 1799–1872), a Yang stílusú Tai Chi Chuan alapítójának legfiatalabb fia. Yang Chengfu eredeti neve Zhao-qing (兆清) volt, de a köznyelvben Chengfuként ismerték. Idősebb testvérei Yang Zhao-xiong (楊兆熊; 1862–1930) – aki a harcművészeti körökben Yang Shaohou (楊少侯) néven vált ismertté – és Zhao-yuan (兆元) voltak, utóbbi azonban fiatalon elhunyt. Shaohou mind apjától, mind nagybátyjától, Yang Banhou-tól (楊班侯; 1837–1890) tanult, sőt, még nagyapjától, Yang Luchantól is, egészen annak haláláig, amikor tízéves volt. Akárcsak Banhou, Shaohou is híres volt harcias, sőt időnként kíméletlen természetéről, tanítványait gyakran teljes erővel ütötte meg – ezért nevezték őt „Nagy Úrnak”. Jártas volt a közelharcban, mozdulatai gyorsak, testtartása mélyen gyökerező volt. Oktatott kis keretet (小架 xiǎo jià) és közepes keretet (中架 zhōng jià) is, később pedig kidolgozta saját stílusát, a "kis kör" (小圓圈 xiǎo yuánquān) mozdulatokat. Ezt a forma magas és mély testhelyzetek váltakozása jellemezte, kisméretű, néha lassú, néha hirtelen végrehajtott mozdulatokkal. Stílusára valószínűleg Banhou és Luchan harci alkalmazásokra fókuszáló tanításai hatottak, melyek mára jórészt feledésbe merültek. A Yang család harmadik generációjához tartozott még Yang Shaopeng (楊少鵬; 1872–1930), Banhou fia is. Ő Chen Xiufenggel, Banhou tanítványával tanult, majd iskolát alapított Guangxi tartományban (广西), Kína délkeleti részén, Vietnám határán. Élete utolsó éveit is itt töltötte. Yang Chengfu természetében apjára hasonlított: melegszívű, intelligens emberként ismerték. „Harmadik Fiúnak” (三子 Sān Zi) becézték. Gyermekként nem érdeklődött a harcművészetek iránt, csak tizenéves korában kezdett el Tai Chi Chuan-t tanulni. Idősebb testvérétől, Shaohou-tól eltérően főként apjától, Jianhoutól tanult, így stílusuk is eltért egymástól. Chengfu Pekingben tanult folyamatosan Jianhoutól, és a róla kialakult képet gyakran írták le úgy, mint „vas tű, puha gyapjúba csomagolva”. Testvére, Shaohou, valamint a kortárs mesterek, mint Wu Jianquan (吳鑑泉; 1870–1942) – a Wu stílusú Tai Chi alapítója – és Sun Lutang (孫錄堂; 1860–1933) – a Sun stílus megalapítója – együtt tanítottak a pekingi Testkultúra Kutatóintézetben 1914-től 1928-ig. Apja halála után, 1917-ben, Chengfu bejárta Dél- és Kelet-Kína városait, mint például Sanghaj, Guangzhou, Wuhan, Hankou, Nanjing és Hangzhou, hogy ott tanítson. Ezek az utazások jelentették a Tai Chi Chuan elterjedésének harmadik, modern szakaszát, amely egybeesett a Május Negyedike Mozgalom utáni időszakkal – ez egy 1919. május 4-én kezdődött, nacionalista és kulturális megújulást célzó diákmozgalom volt Pekingben. A fiatal kínai értelmiségiek ekkor újraértékelték a hagyományos kínai kultúrát, az „önmegerősítés” jelszavát hirdették, és a harcművészeteket a nemzeti öntudat részének tekintették. Yang Chengfu maga is írt a kínai nép önmegerősítésének fontosságáról a japán imperializmus és a nyugati modernizációs modellek ellenében. 1925-ben Chengfu kiadta „A Tai Chi Chuan művészete” című könyvét, amely saját fotóit is tartalmazta. 1931-ben megjelentette „A Tai Chi Chuan alkalmazásai” című munkáját, frissített fényképekkel. 1928-ban meghívták a Nankingi Központi Guoshu Akadémiára, ahol a Wudang szekció vezetője lett, később pedig a Zhejiang Tartományi Guoshu Akadémia hangzhoui tagozatának élére került. 1930-ban Sanghajba költözött, ahol kiadta „A Tai Chi Chuan teljes elmélete” című művét. 1932-ben a Kuomintang (Kínai Nemzeti Párt) két tábornoka, Chen Jitang (陳濟棠) és Li Zongren (李宗仁) meghívta őt Guangzhouba, ahol két évig tanított, mielőtt visszatért volna Sanghajba. Dél-kínai tanítóútjai során Chengfu fokozatosan elmozdult a Tai Chi Chuan harci megközelítésétől az egészségmegőrző irány felé. Amikor először Sanghajba érkezett, meghívták a „Puha Ököl” Társaságba, ahol bemutatta a „Sarokrúgást”, amely nagy hanghatással járt. Később ezt a rúgást lassú és egyenletes mozgássá alakította. Hasonló átalakuláson ment keresztül az „Ököl a gégefőre” mozdulat is: korábban nagy erőt koncentrált a végén, Chengfu azonban ezt is lágy, folyamatos mozgássá formálta át. Stílusa így szünet nélküli, lassú, egyenletes mozgássorozattá vált. Chengfu nagytermetű ember volt, híres kiemelkedő tolatóerejéről, amely nem a fizikai li (力; erő) használatán alapult. Érzékenysége finom, reakcióideje villámgyors volt. Amikor mozdult, az erő pontosan időzítve jelent meg. Rövid mozdulatokkal, akár több méterre is el tudott lökni egy embert, anélkül, hogy kárt tett volna benne. Néhány tanítványa azt mesélte, a vele való gyakorlás „felvillanyozó és kellemes érzés” volt. Bár a Tai Chi kívülről lágy és engedékenynek tűnik, belül kemény, mint az acél. Egy ma is ismert történet szerint Chengfu harci képességeit egy pamutszál segítségével mutatta be, és ez a történet Guangzhou városában, Guangdong tartomány fővárosában, Dél-Kínában él tovább a harcművészeti körökben. Ez egy forgalmas kikötőváros, a Gyöngy-folyó partján, Hongkongtól északnyugatra. 1932-ben Chengfu és tanítványa, Fu Zhongwen (傅鈡文; 1903–1994) délre utaztak Guangzhouba. Zhongwen már kilencéves korától Chengfu tanítványa volt, és később maga is elismert Tai Chi mester lett. Felnőve csatlakozott Chengfu országjáró útjaihoz: míg Chengfu tanított, Zhongwen a formagyakorlatokat mutatta be. Emellett kihívásokat fogadott más harcművészektől, mindig védve mestere hírnevét. Egy alkalommal egy Liu nevű harcművészeti tanár látogatta meg Chengfu lakhelyét tanítványaival együtt. Már Liu öltözéke és viselkedése is elárulta, hogy kivételes képességekkel rendelkezik. Amikor Liu találkozott Chengfuval, bal tenyerébe helyezte jobb öklét, és így üdvözölte őt: – „Jól ismert, hogy a Tai Chi Chuan művészetében családjuk három generáció óta páratlan. Kifejezetten azért jöttem, hogy próbára tegyem e képességeket.” Chengfu azonnal felismerte, hogy kihívásról van szó, amit nem lehet elkerülni. Ám hirtelen eszébe jutott egy ötlet, amellyel elkerülheti a nyílt összecsapást, miközben **továbbra is megfelel a harcművészeti világ – a Wǔlín (武林) – etikettjének. Megkérte Zhongwent, hogy hozzon egy egy láb hosszú pamutszálat. Ez Zhongwen számára is meglepő volt, mivel a pamutszálat csak a Yang stílus belső tanítványai használták edzéshez, és sosem mutatták meg kívülállóknak. Chengfu bemelegítésként bemutatta a „Madárcsőr” és a „Felhő kezek” (雲手 Yúnshǒu) mozdulatokat, majd ujjai közé fogta a pamutszálat, és így szólt: – „Ki rendelkezik ezer jinnyi erővel, hogy ezt a pamutszálat kettétépje?” Liu gúnyosan elnevette magát, majd felszólította egyik tanítványát, hogy vállalja a kihívást. Liu tanítványa megragadta a szál másik végét, és megkérdezte: – „Mikor kezdjük?” Chengfu válasza egyszerű volt: – „Teljesen rajtad áll.” Liu tanítványa erősen kezdte húzni a szálat, miközben Chengfu minden mozdulatára tökéletesen reagált. Amikor a tanítvány hirtelen irányt váltott, Chengfu késlekedés nélkül követte őt, mozdulatait tökéletes összhangban tartva. Ez így folytatódott több körön át – a fonál nem szakadt el, bármennyire is próbálta a tanítvány. Akármilyen irányba is húzta, a szál egyenes maradt. Liu észlelve a történéseket, utasította tanítványát, hogy lépjen vissza. Miután Liu maga is bemelegített, felugrott a levegőbe, és látványos forgórúgásokat hajtott végre. Ezután hirtelen Chengfu felé ugrott, és megragadta a szál másik végét. Chengfu egyetlen szívdobbanásnyi idő alatt reagált, és együtt mozgott vele. Liu hirtelen hátrált, próbálva megtörni a szálat – Chengfu vele tartott, folyamatosan kontroll alatt tartva a kapcsolatot. Liu ezután előre vetette magát, mint egy nyíl, majd jobbra-balra cikázott, minden irányba próbálva elrántani a szálat. De még ebben a kaotikus mozgásban sem érintkeztek közvetlenül, csak a pamutszálon keresztül voltak kapcsolatban. Mozgásuk a nézők számára olyan látványt nyújtott, mintha egy sárkánylámpás suhanna az éjszakában. A nézők megdöbbenve figyelték, hogy a szál mindvégig egyenes és sértetlen maradt. Miközben Liu teljesen kimerült és csuromvizes lett, Chengfu nyugodt és friss maradt, minden fáradtság jele nélkül. A harc végeztével Liu elismerte Chengfu rendkívüli képességeit, és bankettet rendezett tiszteletére. Ettől a naptól kezdve barátokká váltak. Chengfu – nagyapjához és apjához hasonlóan – kiemelkedő szintre fejlesztette a Dōngjìn (懂勁; az erő megértése) és Tǐngjìn (聽勁; az erő hallgatása) képességeit. Képes volt bármely mozdulatra reagálni, és visszavonulni anélkül, hogy energiát vesztett volna. Ez a történet tovább öregbítette hírnevét, nemcsak mint harcművész, hanem mint emberséges nagymester is. Yang Chengfu így jellemezte a Tai Chi Chuant:„Nagy erő rejtve a gyengéd mozdulatokban, mint egy vas ököl bársonykesztyűben, vagy mint egy tű a gyapotban.”Tanítványainak azt tanította, hogy mozdulataik legyenek lágyak, kerekdedek, egyenletesek, és összhangban a tudattal – ezek a tulajdonságok egyesítik a lazítást (鬆 sōng) és a kerekességet (圓 yuán), amelyek a Tai Chi alapvető elvei. Chengfu „kiegyenesítette” a középső méretű keretet (中架 zhōng jià), amit apjától tanult, majd ennek továbbfejlesztésével létrehozta a nagy keretet (大架 dà jià). A későbbi éveiben kialakított nagy keret nyitott, tágas, egyszerű és egyenes szerkezetű volt. A mozgásokat széles lépések és nagy ívű karmozgások jellemezték, miközben a testtartás folyamatos fenntartására fektette a hangsúlyt. A formagyakorlat lágy, folyamatos és egyenletes tempójú mozdulatokból állt. A keménység és lágyság, a könnyedség és nehézség harmonikusan integrálódott, így a nagy keret vált a modern Yang stílusú Tai Chi Chuan legelterjedtebb változatává.A formagyakorlat magas, közepes vagy alacsony testhelyzetben is végezhető, így a gyakorlás intenzitása a tanítvány fizikai állapotához és igényeihez igazítható. A forma nemcsak a harci alkalmazások szintjén maradt meg, hanem testépítő, egészségmegőrző, sőt gyógyító funkciókat is betölt. Ez a sokrétű egészségvédő hatás tette a Yang stílust a világ legnépszerűbb Tai Chi irányzatává. Yang Chengfu 1936-ban, mindössze 53 éves korában hunyt el. A Tai Chi-t gyakorló és orvosként is tevékenykedő Mei Ying Sheng (梅应生), aki Fu Zhongwen közvetlen tanítványa volt, így emlékezik vissza könyvében („Tai Ji Quan és a hosszú élet”): – „Miután tanárom, Yang Chengfu Dél-Kínába érkezett, hányással és hasmenéssel küszködött a helyi víz és környezeti viszonyok miatt. Nem sokáig volt infúzióra kötve, mire meghalt.” Az 1930-as évek Kínájában a nyugati típusú orvoslás technológiai szintje alacsony volt, így még egy viszonylag enyhe megbetegedés is komoly kihívást jelentett sok régióban. Yang Chengfu egyik legismertebb formagyakorlatának része volt a „Fordulj és üss ököllel, majd vidd el a tigrist a hegyre” mozdulatsor – ez jól példázza tanításának harci gyökereit és elméleti mélységét. Chengfu számos tanítványa, valamint tanítványaik tanítványai a világ minden táján továbbadták a Yang stílust. Legismertebb tanítványai közé tartoznak: Tung Ying-chieh (董英杰; 1898–1961) – aki több külföldi ökölvívót is legyőzött nyilvános kihívásokon, és Chengfu fő asszisztens tanítója volt; Chen Weiming (陈微明; 1881–1958) – tanár és tudós, akinek könyvei máig alapműnek számítanak a Tai Chi világában; Fu Zhongwen – róla már korábban részletesen szó volt; Li Yaxuan (李雅轩; 1894–1976) – aki Kínában több ezer embernek tanította a Yang stílust; Cheng Man-ch'ing (郑曼青; 1902–1975) – a legismertebb tanítvány a kínai határokon kívül. Cheng Man-ch'ing a mestere halála után lerövidítette és leegyszerűsítette a formákat, hogy azok több tanítvány számára legyenek elérhetők. Bár ezeket a módosításokat a Yang család nem fogadta el, Man-ch'ing volt az első kínai Tai Chi mester, aki nyugaton tanított. Chengfu négy fia továbbvitte apjuk örökségét: Yang Zhenming (杨振铭; 1910–1985) – Hongkongban honosította meg a Yang stílust, Yang Zhenji (楊振基; szül. 1921) – Chengfu családi ágának jelenlegi vezetője, Yang Zhenduo (楊振鐸; szül. 1926) – Szanhszi tartományban él, és a legelismertebb családi tanító, Yang Zhenguo (楊振國; szül. 1928) – Hebei tartományban, Handan városában él és tanított

View more

View more

View more